Pécs

Útikönyvekben gyakran lehet olvasni Pécsről, hogy a leginkább mediterrán jellegű magyarországi város. Ha egy város mediterránnak nevezi magát, bár nem tartozik a Földközi-tenger vidékéhez, nem egyszerűen turistákat akar magához vonzani – inkább ki szeretné fejezni, hogy egy olyan világhoz tarozik, amelyben a mindennapok része a könnyedség és a nevetés, ahol az emberek késő estig élnek az utcákon és a tereken, az idegenek szívesen elegyednek beszédbe egymással, s mintha több lenne az ünnep, mint másfelé. Pécs ilyen város szeretne lenni – vagy talán már ilyen is.

Pécs egyediségét, hangulatát jelentősen meghatározza egyetemvárosi jellege. A Pécsi Tudományegyetem több mint harmincötezer magyar és külföldi diákjának köszönhető a város fiatalos lendülete, az utcák, terek, szórakozóhelyek pezsgő forgataga, mely a mindennapok során éppúgy érezhető, mint fesztiválok idején.
 

A színes, mozgalmas rendezvényeknek, fesztiváloknak a város történelmi múlttal rendelkező terei, épületei adnak otthont. A világörökségi rangra emelt római kori sírkamrák, a középkori épületek, vallástörténeti helyszínek, a több ezer éves kövekből épült utcák egyedi hangulatot árasztanak. Mégsem letűnt korok szellemét érezzük, hiszen a kortárs művészetek a klasszikus kiállítóterekből kilépve birtokba veszik a köztereket is. A modern művészet szellemisége áthatja Pécset. A város hangulata által inspirált alkotások, előadások jönnek létre, melyek egyedisége épp a város és a művészet kölcsönhatásában rejlik.

Az itt élőknek mindez természetes, ám másoknak csak akkor érthető igazán, ha ellátogatnak Pécsre, megtapasztalják a város színeit, ízeit, hangjait.